Hanyagolom a blogot~

Mivel nincs sok szabadidőm, és ami van, azt is hülyeségekkel töltöm pl. képeket vadászok Deviantarton, doujinshineket bújok, nagy elánnal vakarózom (drága nevelőanyámnál vagyok és nincs szúnyogháló) meg ilyenek. Most két értelmes célom van: gépelni, van mit, és blogolni. Meg írni, de drága atomszél szerelmem mérföldekről kerül, szóval ezt ignorálom. Viszont van sok-sok bejelentenivalóm, ha már ennyi ideig nem voltam.
1. Frissítem a blogrendszeremet. Eddig 2 blogom van, a normál (ez) meg a fices, lesz egy harmadik is, ahol a regénypalántámon foghatja a fejét a kedves olvasó, meg a linklistát is meg kéne csinálnom, képet tolnom magamról, a ficest bezzeg gondozom ezerrel. Mondjuk azt hiszem, azt többen látogatják. (Vajh miért?) Továbbá frissítenem kéne az önszövegemet (FFneten meg AniFicStyle-on is, meg a fenébe, folytatnom kéne a Firestormot, meg a Tényleg láthatatlant is), valamit operálnom a blognévvel (Kéti meg Susie blogján van egy kép is, még azt kéne valahogy megcsinálnom), meg ide is kiposztolni a mélcímemet, szóval rengeteg dolgom van.
2. Nincs otthon netem, apa vmiért berágott (már megint gonosz, hálátlan gyermek voltam) és valamit operált a nettel, így én nem kapok belőle, így itt, Encinél meg anyámnál kell intéznem mindent. Szerencsére a Wordöt nem tiltotta le, így gépelni tudok, noteszem pedig még mindig megvan, így próbálok legalább hetente egyszer valamit osztani drága Net barátunkkal, ide pedig próbálok sűrűbben feljárkálni, mert ez mégis vmi napló. Tényleg, csinálhatnám azt, hogy a noteszembe naplózok, és aztán begépelem, kirakom. Nem is rossz ötlet. 
3. Ha már a naplózásnál tartunk, egyik éjjel, agu 8-án tök furát álmodtam (mindig furákat álmodok) és kivételesen eszembe is jutott leírni, így itt megosztom veletek.
Egy kastélyban voltunk (szellemkastély, of course) egy erősen SAO/RomaHetás beütésű környezetben. Angliával és Chibi!Amerikával voltam, mókusként, volt egy másik mókus is. Minden tele volt trükkös szobákkal/tárgyakkal/bútorokkal, egyszer, amikor a 2. boss lenyomása előtt készültünk lefeküdni egy szobában, két ágy volt, ha rájuk feküdtünk (mármint a két ország), a fej felőli rész felemelkedett-lesüllyedt és nem lehetett róla leszállni. Anglia már be lett csapdázva, de én okosan az ágy láb felőli részére telepedtem(don'forget, mókus voltam), a másik mókus akkor már nem volt ott. Aztán Amerika ráfeküdt a másik ágyra, az is elkezdett hullámozni, de ő gyerek volt, így az ágy másik végében még maradt hely egy labdának és egy játékbabának. Ahogy felemelkedett-süllyedt, Amerika felült és elvette a labdát, de a babát már nem tudta, Ekkor Anglia megszólalt:
- Bocsánat, gyerekek, mégsem ___ - Nem emlékszem az utolsó szavakra. Én pedig átugrottam Amerika ágyára és elvettem a babát, majd az erkélyajtóhoz mentem, volt ott egy éjjeliszekrény (Iggyé), az előtt operáltam a babát, mert csak a feje kellett. Egy darabig ügyködtem a fejen, majd odaszóltam Angliának:
- Anglia, ide tudnád adni a bosskenőcsöt? - Anglia egy darabig meglepetten nézett, majd ezt mondta:
- A bosskenőcsöt? Ó, az jó ötlet. Ha a boss meglátja, rögtön ledermed és mi nyertünk. - Aztán ránéztem ténykedésem eredményére, a baba feje, nyakastul (?) vámpírpofára sminkelve. (Kisebb utólagos megjegyzés: Már értem, miért dermed le tőle a boss. Úgy értem, tényleg nagyon rusnya volt.) Aztán előkerült még vagy 5-10 ország, és elindultunk lenyomni a bosst. (Kommandós zene - a rendező.) A terem érdekes módon igen-igen hasonlított a régi iskolám (Zimándy Ignác ált.isk.) kistesitermére, megspékelve egy, az Egy Akatsukis életéből megismert balroggal fűszerezve. Amerika (ekkor már felnőtt volt) csatakiáltva nekihajította a bossfejet, jól megnézték egymást (a bossfej meg a balrog). Futottunk és vártuk a hatást, ami érdekes módon nem jelentkezett, így érdekes fogócska alakult ki: mi futottunk körbe-körbe, a boss meg utánunk, és ha megérintett valakit, annak lement egy szíve. Én valamiért már önmagam voltam, csak középmagas sarkú csizmát viseltem (rólam tudni kell, hogy agybajt kapok a magas saroktól) és néha megfogott.
- Hé, ez nem ért! - kiáltottam, pedig igenis ért. Aztán ugyanez megismétlődött, de akkor csak a sarkam tudta elkapni, ami pedig nem vitt le szívet, mert ugye a szabályok szerint a sarok már nem tartozott hozzám (?). Aztán az izé kivágtatott a tesiteremből, mi utána, és valamiért a Bethlen (új sulim) földszinti lányvécéjéből futottunk ki. Közben ellenőriztem a szívcsíkom (valami fura keveréke volt a SAO és a Binding of Isaac rendszerének) 300 pontom volt a 301-ből. (A többieknek úgy 5-10 körül lehetett a max. értékük.) Utána valamiért mind a falhoz lapultunk, a szerencsésebbek az ajtónyílásokba tömörültek, bár nekem nem jutott, csak egy szekrény előtt hely. A balrog is a szerencsések közé tartozott, majd mondott valamit valami szívfeltöltésről, mire mindenki rám mutatott. (Valószínúleg, mert én készítettem el a bossfejet.) Én csak intettem és ezt mondtam:
- Nem kell. 300/301. - Egy percig mindenki csodálkozva nézett rám, én meg közben rájöttem, hogy rossz adatot néztem, 0 szívem volt a 30-ból, de már nem akartam szólni kesesese~ Aztán felébredtem.
Eléggé kaotikus álom, mit ne mondjak, és elnézést kérek a falbaveremafejemtőle fogalmazásmódért, reggelente elég hulla vagyok. még így eléggé átfogalmaztam gépelés közben. ~Chuuu. Most így a gépelésben eléggé elfáradtam, meg újra kell indítanom a gépet, mert a net b*szakodik már megint, meg megyek filmet nézni 2 ennivaló tesómmal (egyik lusta házisárkány, másik hiperaktív kisgyerek), meg össze kell pakolnom (a fájljaimat, a pendrive-omra) meg minden, éhes vagyok, nyűgös vagyok, offolom magam.
PS (Princess Sophie, kesesese~, kis Da Vinci kódos utalás): Jó volt Horvátban és rengeteget írtam.

Kis szünet, mindjárt itt

Na aloha, minna!
Megint egy bejegyzés, bizony. Tegnap volt az utolsó. Ez a mostani egy kis e-diary lesz. Reggel úgy tíz körül keltem (más kérdés, hogy már hatkor fenn voltam, aztán egy ideig hullát játszottam, majd próbáltam ignorálni nővimet, aki folyton bejárkált a szobámba) aztán lesből vágódtam a gép elé két tár Jóreggelt és egy félpohár tej után, enyhe kómafejjel. aztán eszembe jutott, hogy nekem kenyeret is kéne vennem, úgyhogy tizenegykor, rekkenő hőségben battyogtam pékségbe (vagy 15 perc kényelmes séta), kenyérrel vissza, közben nagy adagban csapdosott az atomszél, de persze nem írtam (minek is...) hanem telepedtem vissza számgép elé, elláttam különböző virtuális állatkáimat, majd nekiültem gépelni, közben One Piecet néztem, próbáltam szerepezni cseten, de pangott, inkább nekikezdtem egy kis engesztelő ficinek (FrUk, azt nem szeretem nagyon, de bnőm, akivel összevesztem, őrül érte. UsUkra még mindig allergiás vagyok, bár azt is szereti.), egy kis tündérmesés AU, Csipkefrancis (:D) meg ilyenek, nem tudtam megállni, hogy kicsi Mattie-met bele ne csempésszem, és mert nem, nem bírok leszállni róla, egy kis UkCan nyalánkság bele :F Aztán megint szerepeztem, drága őseim közben vagy tízezerszer megzavartak, végül, mert nem vittem ki a szárítót, ahogy kérték (esteledik, a drága ég áldjon meg titeket!!!) kérték, adjam oda a tápkábeleket. Hála égnek most boltban vannak, úgyhogy még gyors be tudtam fejezni egy PruHun fici gépelését és megírni ezt, csak hogy tájékoztassalak titeket, holnaptól (anyámnál leszek, van gépe) meghatározatlan ideig virtuálisan halott vagyok. De a noteszem nem kérték el, szóval írni azért tudok ;). (És van is mit, ismét megszállt az atomszél, mindenről ihletem támad, és ha épp nem a net előtt ülök és nem  vagyok túl lusta, írni is fogok, szóval majd egyszer kaptok egy nagy adag frisset, I promise.) Na, csak ennyi. Sayonara/Isten veletek~

Szegasztok

Avagy teljesen megzakkantam, ennyi, kész. Viszont itt lehet, szabad a pálya, beszélhetek (és ne aggódjatok, beszélni is fogok!) mindenrőlmindenrőlmindenről.
*Őrült mód off* Szóval, ez itt az én személyes kis blogom, ahol a mindenféle jómat-bajomat-örömbánatomat-vagycsakúgymindenfélét fogok ecsetelni nektek szép színesen, úgy ám. Vagy legalábbis megpróbálom, mai csirke (?) lévén nem hiszem, hogy menni fog. De próba cseresznye. Ganbatte, watashi-san! És most offolok, mert most, hogy megjött a klavivarázslási kedvem, igyekszem gépre vinni egypár kisebb irományomat, amit eddig nem tettem. Lusta vagyok, mint egy cukorbetegség utolsó fázisában tekergő vemhes, vén nőstény kígyó gyomorrontásos férje. Ezt még gyakorolnom kell. ^^"